köszönetnyilvánítás

Tudom már 100x elmondtam, de most gondolkodtam ezen az előbb, úgyhogy muszáj :)

Kedvesnek nem mondható szőke ribanc!
Feltétlenül szükségét érzem, hogy megöszönjem amiért ilyen gusztustalan a viselkedésed :D
Hiszen mi is volt szőkécske előtt?
Gyűlöltem ha egyedül kellett koncertre mennem. Nem tudtam beszélni senkivel. Alig ismertem az embereket. Nézzük a nikó részét: Soha nem beszéltünk egy árva szót se. Köszöntünk egymásnak meg minden. De meg se fordult a fejünkben hogy egyszer jóba leszünk.
Akkor kezdett foglalkoztatni amikor szakított St.-vel... mert már megint túl együttérző voltam...:D
Aztán jött szőkeribanc. És én csak mégjobban egüttérző lettem. Az első pillanattól kezdve utáltam azt a nőt... de haragudtam magamra, amiért azt se tudom, hogy kicsoda és én utálom.
Aztán táborba, amikor bemutatta, hogy márpedig ő karmesternek született, jogosan utálhattam.

Ritadrágával álnéven írtunk a fórumra. Ezt aztán kitöröltük. Téé felháborodott, hogy márpedig nem kellett volna és most írunk egy újat. Írtunk. Válasz nem jött rá, de utána a Nikó olyan más lett. Aztán jött Csepreg (L).
Tudtam, hogy nekem kellett volna Nikó mellé ülni, mert így apu lazán elmondta Nikónak hogy mi vagyunk az álneves védelmezők. :)
Ezután annyit beszélgettünk,hogy kb nem mentünk egymás nélkül sehova :D
Ezek után meg csak mégjobban összebarátkoztunk.
Tehát: bármennyire is utállak te rohadék, köszi, hogy összehoztál minket :) (L) xP

Ez elmenne egy oscar díjkiosztós beszédnek is, nem? :P