amiciza?

Lehetséges lenne hogy már nincs az a valami ami régen volt? o.O Mármint. Tudom, hogy ezt kb most csak én értem de mind1. Valami megszűnt köztünk azt hiszem. Vagy csak képzelődök?
Nem tudoooom nem tudom nem tudom! Már régóta bennem van ez az érzés, hogy igazából nem is... szóval hogy nem tudom megfogalmazni. Olyan személytelen az egész. Mert pl amit egyik nap tök normálisan elmondok neki és megérti, egyetért, azt másnap sértés formájában kapom vissza. Ez normális? Szerintem nem mondható annak. Annyira bonyolult ez az egész. És tudom is hogy pontosan mikor jöttem rá erre. Azóta nem tudok megbízni benne teljesen, sőt, kb semennyire. Közbe meg, ha *istenneadja :) * valami történne vele, szerintem ugranék. Mert Ő is. Akkor ez most mi ez? Sokkal inkább kezdem ezt a barátságot más irányába érezni. Nikó és Vio az akikkel mostanába a legtöbbet vagyok, és velük tudom a leginkább megértetni magam. Vio, olyan mint egy 5 éves kislány. Vele minden olyan egyszerű. Nikó maga a megtestesült kedvesség és azt hiszem pont erre van szükségem. Megértésre, kedvességre. Nem bunkóságra és sértegetésre. Mondjuk ki az akinek arra van szüksége? o.O Bonyolult dolog ez azt hiszem. Mert attól függetlenül nem múlt el minden... csak...megváltozott? Nem. Csökkent. Ezaz. Nagyon nagyon lecsökkent. És AZT ami akkor volt, még mindig nem tudtam megbocsájtani teljesen. Hiába beszéltük már meg, nem megy. És most jutott eszembe az amit talán a legkevésbé viselek el. Az hogy úgy néz rám, mint én a Viora. És ez azért rossz, mert oké a Vio tényleg olyan... de én nem teljesen. Legalábbis nem szeretnék olyan lenni. Persze ebben az is benne lehet, hogy még mindig nem ismerjük egymást eléggé? o.O Lehetséges lenne ez? Ha jól belegondolok igen. Simán lehet. De könyörgöm... alig talizunk. Mindegy... ezt le kellett írnom, mert már nem bírtam hogy ezek a gondolatok csak a fejemben kavarognak és nehezítik meg az amúgy sem leányálom napjaimat. Bár arra azért kíváncsi vagyok, hogy mit is fogok majd ezért kapni. De... nem. Nem érdekel. Tudom hogy javarészt nincs is igazam. Mármint mások szerint. Ők ezt valamilyen oknál fogva nem tapasztalják. Én igen. Hurrá! Úgy látszik nekem már csak ez maradt. Van ilyen. Ne aggódjatok. Majd beletörődök. Kis időbe telik ugyan, de bele fogok. Nem muszáj megérteni, de azért annyit kérhetek hogy ne ítéljetek el emiatt túlzottan? Hogy legalább a hátam mögött mondjátok hogy "bunkó paraszt gyerek ez a luca.... tök nem így van. Nem tudom mit képzel magáról ez a szemét dög"? Mert ugye amiről nem tudunk.... =/ Majd azon is túlteszem magam ám. Én mindenen. . . Nekem ez akkor is fontos volt. Mondjatok bármit... ez van, így érzem. Megpróbálhattok meggyőzni arról, hogy nem igaz. Majd meglátjuk sikerül-e. Ha igen boldog leszek. Ha nem... akkor se leszek szomorúbb hiszen eddig is ebben tudatban voltam. Verést nem kérek senkitől! ;)
Amúgy... Vio ma jött suliba. Úgy imádom, hogy mindig tudja mi a végső pillanat! :) Ma annyira szarul indult a napom, hogy azt elmondani se lehet. Rettenetesen agresszív voltam. Beértem suliba, 2 mondat Vioval és jéé kicseréltek! (L) Köszi Viom (L)