2011. augusztus 28., vasárnap
2011. július 15., péntek
2011. július 14., csütörtök
2011. május 26., csütörtök
HappyBirthdayHBC!!!!
2011. május 19., csütörtök
*egy bizonyos*, kérlek maradj velem!
Már nagyon nehezen tudok úgy ülni *egy bizonyos* órán anélkül hogy ne kapna el a sírógörcs.
Mindenki erről beszél és én egyszerűen már nem bírom elviselni.
Nem akarom hogy jövőre ne láthassam minden nap. Szükségem van rá.
Tegnap azt mondta hogy ő biztosan tudja hogy nem éreztem jól magam az évbe. Addig mondjuk oké hogy én egész évben *egy bizonyos* dolog miatt szenvedtem halálra magam de attól függetlenül ez volt a legjobb évem. Mármint gimnáziumban. És nem akarom hogy véget érjen. Azon is gondolkozok hogy talán jobb lenne ha úgy lenne vége hogy nem történik semmi. Valahogy majd csak elfelejteném. Vagy nem.. nem tudom. De ez így nagyon nem jó. Lépni kéne valamerre de tudom hogy nem fog történni semmi. Olyan össze-vissza írok. Ki vagyok akadva pedig még nincs is évvége.
Bocsi a sok szóismétlésért de most nem tudok összefüggő és értelmes szöveget alkotni. Nincs agyam. Elvesztettem. o.O
2011. május 17., kedd
2011. április 16., szombat
menhely
Hihetetlen aranyos, okos, gyönyörű lány kutyus. Szépen sétál. Leginkább kirándulós gazdikat keres akikkel boldogan élhet. Igazi főnyeremény. :) (L)


Amilyen pici olyan hatalmas erő van benne. Sportos gazdit keres.




2011. április 7., csütörtök
ez kérem erősen megkérdőjelezhető
2011. április 4., hétfő
2011. március 30., szerda
ez így nem jó...
Ez nem jó. Változtatnom kéne de sürgősen. Nem is hiszem el hogy ezt csinálom.. hiszen tisztában vagyok vele hogy ez sehova nem vezet. Sőt csak megnehezíti a dolgokat. Totálisan ellenkezik a nézeteimmel de mégis. Egyszerűen majd megőrülök. Most nem részletezném hogy miért..
Annyira... hülye vagyok.
El kell fogadnom.
Nekem is sikerülni fog.
Másrészt pedig:
Képzelődök.
Alapból nincs rá okom...
Csak saját magamat idegesítem.
nem jó ez így. nagyon nem.
nem ilyen vagyok.
?
2011. március 11., péntek
táskagondok
Olyan ez, mint amikor kinézel magadnak egy táskát a születésnapodra, de nem egy akár milyen táskát, hanem egy olyan egyedi tervezésűt, amiből csak és kizárólag egy példány létezik az egész világon. Mondani sem kell, hogy nem olcsó ezért esélyed sincs csak úgy megvenni. Te nagy boldogan újságolod mindenkinek, hogy mennyire vágysz rá. Mindenki egyetért abban, hogy az a táska igencsak jól néz ki, és tökéletesen passzol hozzád még akkor is, ha nem megy minden ruhádhoz és talán egy kicsit el is van méretezve. Számolod a napokat és várod, hogy végre a kezedben tarthasd imádatod tárgyát. Aztán eljön a jeles nap. Mindenkitől kapsz valami szépet. Minden csomagot különös izgatottsággal bontasz ki, hátha abban lesz az, amire olyan nagyon vártál, de nem. Egyik sem az a csodálatos táska. Persze a többinek is örülsz, de az a táska azért mégis csak a legjobb, legszebb, legcsodálatosabb táska, amit valaha láttál. Belegondolsz, hogy holnap valaki, akinek feltételezzük, hogy jó sok pénze van, betér az üzletbe, durván megragadja a táskát és a bamba, ügyetlen pénztáros lány elé veti. Rávicsorog a szegény szerencsétlen földi halandóra és a húsz méter hosszú, agyon csicsázott műkörmével a zsebébe nyúl, előránt húszezer forintot majd pökhendien, odaveti a lánynak. Az meg csak mélán bámul a tűsarkúban eltopogó kis liba után, aki boldog vicsorral az ábrázatán szlalomozik tovább a bevásárlóközpontban maga mögött lóbálva a táskát. Szörnyű egy kép de minden bizonnyal ez vár majd szegény kis táskára. Talán már-már a könnyeiddel küszködsz, mert egyre többször kísért meg ez a vízió. Nem hagy nyugodni az az érzés, hogy ez a táska valaki másé lesz. Ilyen nem történhet meg veled de, nincs mit tenni, hiszen törvénytisztelő állampolgárnak vallod magad, ezért nem fogod ellopni a táskát. Arról nem is beszélve, hogy félsz. Félsz, hogy lebuksz, hogy az eladó a nyakadra küldi a biztonsági őrt, aki elkap. Így nem hogy a táska nem lesz a tiéd de, még talán börtönbe is kell vonulnod. Nem, nem mered megtenni, úgyhogy inkább csak némán nézed a tűsarkús csajt, ahogy elsuhan előtted a táskával. Meghúzod magad és próbálod leplezni a könnyeidet. Sikerül is, egészen addig, amíg mögéd nem lép az egyik barátnőd és el nem kiáltja magát: Nézd! Nem ez az a táska, amit annyira szerettél volna? Nagyon jól néz ki. Kár, hogy már elvitték. Hozzád jobban illett volna.
2011. március 10., csütörtök
2011. március 9., szerda
2011. január 31., hétfő
Franz Kafka - Kis mese
2011. január 13., csütörtök
2011. január 1., szombat
Gyorsáttekintő
III. Richárd
Bolondok tánca
Aztán volt még az a bizonyos Szany is, amikor eldöntöttem hogy többet nem ülök a Doxa mellé xD.
Aztán vége lett a sulinak és jött az a bizonyos nyáriszünet amikor megváltozott hirtelen minden.
Kórus táborban fogtam csak fel hogy én tényleg el fogok költözni és az nagyon szar érzés volt. De a tábor ettől függetlenül nagyon jó volt. Ami a legjobb volt benne hogy mielőtt elmentem láthattam (szinte) mindenkit akit szeretek egyhelyen. :) Jaa és amúgy kijelenthetem hogy utána sikeresen rászoktam a cigire o.O.
Augusztus végén aztán be is következett az amitől féltem: felköltöztünk pestre.
Imádtam a "lakásunkat". Olyan érzésem volt mint annak idején a Várkonyiban. Egyszerűen úgy éreztem hogy 'otthon vagyok'. Az új sulimban is kellemesen csalódtam. A tanárok szerintem a legjobb tanárok a földön o.O. Imádom mindegyiket. A sulimnak köszönhetően bekerült az életembe Ő is. De vele kapcsolatban semmi változás nincs és minden bizonnyal nem is lesz.













