...tűnj el a kanálisba!

Fáradt vagyok és elegem van mindenből.
Nem kapok levegőt. *pajzsmirigy. =/ *
A sulinak már semmi értelme.
Anyámat 1000 éve nem láttam. Ami amúgy nem zavarna nagyon.... de már unom azt hogy minden este itt ülök egyedül. Álmos is vagyok. De inkább fáradt. Utálom a meleget.

Szerintetek megölnek? Meg persze... ha anyám nem is, apám biztos. Ő már magától a gondolattól is szétszedett volna. Mi van ha 3 kész tényt kap??? Jesszusom. Asszem nem lesz több koncertem. Se görcsönyöm. Se semmim. Remélem azért Cs. táborba még mehetek. Mintha annyira érdekelne hogy mi van a Cs.-el.... Leszarom. Azt csinálnak amit akarnak. Doxa tanuljon meg zenélni ha lehet. R. vegyen vissza az arcából... még akkor is ha amúgy igaza van. Mert a múltkor amikor mi vittük próbára nagyon jól elvoltunk. Ez egy ritka pillanat már egy ideje.
Cuki maradjon cuki, de neki is azt tudnám tanácsolni amit a Doxácskának.
Apa... szintén vegyen vissza az arcából és abból hogy mindig mindenkit lefikáz. Ez így szart se ér. De mondjuk szerintem nem is akarja hogy érjen valamit. Jó ez így neki.
Fülikém, ő az egyetlen aki normális maradt ebben a nyomorult zenekarban. Még ha ezt mások nem is nagyon veszik észre, ő próbál javítani a helyzeten. Több kevesebb, inkább kevesebb, sikerrel. De ő legalább tesz valamit az egészért.

Nikó, édes kicsi drága szivem. Én még mindig úgy tekintek rá mint az egyik legjobb barátnőre. Vagy inkább alkalmi legjobb. Nem tudom. Amikor tegnap ketten maradtunk a próbateremben ismét olyan volt mint régen. El voltunk. Jól. Nagyon jól. Meg látom is rajta hogy ő jönne beszélgetni csak aztán amint meghallja az R-t ő már ugrik mint aki azt se tudja fiú-e vagy lány. Oké értem én. Legalább is érteném ha az R-nek segítségre lenne szüksége. De akkor is ez van ha van vele valaki. Mindegy.... Nikóval az van hogy a terem ellentétes végeiben állunk és arckifejezésekkel kommunikálunk. Fantasztikus.

Igazából nem is értem min vagyok meglepődve. Tudtam hogy ez lesz. Elveszítem azt aki eddig fontos volt. De hát ilyen az élet. Megértem én. Bár ha úgy történt volna hogy nincs R. csak Cuki és én összejövök a Cukival, nem csináltam volna ezt. Oké nem tudhatom. De akkor is. Nekem azért Nikó fontos annyira, hogy ne csináljam ezt. Még most se tenném meg. Most, hogy ő viszont megtette. Talán én nem voltam fontos neki. Ezt nem tudhatom. Már csak az a kérdés hogy akkor miért mutatta az ellenkezőjét? Miért jött mindig oda hozzám? Miért tudtunk annyit beszélgetni? Udvarias volt? Nem hiszem. Nem az a fajta. Wáááá. Nem érdekel! Azaz de. De nem mutatom ki. Minek? Úgy is tudja hogy ez így nincs rendben. Akkor meg minek törjem magam? Majd rájön. Vagy nem. Az meg az ő baja. Én nem fogom elfelejteni azokat amikről beszégettünk és amiket csináltunk. Ha nem jön rá, akkor max lesz pár szép emlékem de ennyi. Ha ő elfelejti hát legyen. Engem az se hat meg. Elfelejti. Azaz nem volt fontos. Nem voltam fontos. Feladom magam hírdetésben: Alkalmi legjobb barát unalom űzésre. Mi másra lennék jó mégis? Semmire.

Jólvan. Tudnám még folytatni de nem érdekel senkit... úgyhogy erről ennyit.
Kicsit nagyon szar most minden.

" - Az élet szép.

- Tényleg?

- A faszt. "