Reggel fél 5-kor keltünk hogy a legkorábbi busszal mehessünk. Az út nagyon jó volt egészen Szigetvárig... ott ugyanis lerobbant a buszunk. Ott azt mondta a sofőr, hogy kb 20 perc múlva érkezni fog egy mentestő járat. Hát jött is másfél óra múlva. Mindenki háborgott és kétségbe esett. Nem értem miért. Elvégre nem haltak bele. Én jó el voltam. Zenét hallgattam, ettem a magvaimat és néha röhögtem az előttem elvonuló furcsa ruha összeállításokon. A mentesítő járat jó volt. Talán jobb is mint az eredeti... jobban fel tudtam rakni a lábam :D. Így végül is a 3 órás útból ( ami már alapból nevetséges hiszen Nagykanizsa csak 80 km-re van Pécstől) közel 5 órás út lett de én élveztem. A végállomáson találkoztunk nagynénémmel, a barátjával és a Dany-val. Ja és természetesen az édes kicsi Bodzával. Együtt haladtunk tovább Bázaketyere...rekettye...krekettye... őő izé Bázakerettyére :D. Megnéztük a házat ahol lakni fogunk és meg kell hogy mondjam gyönyörű volt. Olyan igazi falusi de mégis csodaszép. Volt ott egy nagymagyar bácsi. Nagyon aranyos volt. És kézműves és volt egy nagyszerű kis boltja ahol olyan jó cuccok voltak, hogy szinte lehidaltam o.O. Miután megérkeztünk a Dany-t kiraktuk az út szélén ahol a haverjai kirándultak. Ő velük tartott, mi meg tovább mentünk a Kistolmácsi tóhoz. Annyira szép volt. Szereztünk egy stéget ahol a délelőtt további részében feküdhettünk és napozhattunk. Ettünk Magnum Gold-ot aztán visszaindultunk. Út közben megálltunk ebédelni egy Ciklámen nevű étteremben ahol ismét összetalálkoztunk Dany-val. Ő éppen akkor fejezte be a ránottsajtot, de mikor meglátott minket, úgy döntött velünk is eszik egyet. És nem is akár mit, hanem ugyan azt amit az előbb evett. Amíg a kajára vártunk én és Dany végig ettük az étterem kertjében található összes fűszernövényt. Anya és Laci, a két húsevő csodálkozva nézték hogy megesszük a leveleket :). Ebéd után együtt mentünk Lipseszentadorjánra ahol Dany lakott és beszélgettönk a kertben jó sokat. Az én telefonomról felhívtuk Zsuzskát, hogy mit csinálnak és hol vannak jelen pillanatban. Elmondták hogy Marócra mennek, ahol Zsac tart idegenvezetést. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk mi is. Nem ismertük az utat, úgyhogy a GPS-t használtuk. Nem kellett volna, mert az a "ribanc" bevitt minket az erdőbe, ahol egy idő után már földút sem volt. A Laci autópályára tervezett szuper kocsija természetesen beleragadt a sárba és Dany-nak meg Anyának kellett megtolnia. Amint kikerültünk az erdőből természetesen megtaláltuk az igazi Marócra vezető utat. Már besötétedett mire sikerült leérnünk de az a lényeg hogy sikerült. Zsac nagyon jó fej és hihetetlenül okos, annak ellenére hogy nem járt suliba csak a szülei tanították. De szerintem ez előnyére vált. Nem lett tucat ember. Hihetetlen humora van és nagyon nagy arc. Nagyon klassz kertje van. Mindent saját maga termel és még könyvkiadással is foglalkozik. A lakásban (ami nagyon rendetlen volt) Dany megmutatta nekünk, hogy kell igazi vaníliás cukrot készíteni. Konkrétan igazi vanília rúdból, ugyanis Dany fűszerekkel kereskedik. Ezt követően, este 11-kor visszatértünk szállásunkra ahol nagyon nagyon hideg volt. Kedvesen felhívtuk a nagymagyar bácsit. Szerencsére nem aludt még úgyhogy be tudott fűteni nekünk. Percek alatt jóó meleg lett. Ekkor mutatta meg a boltját is, hiszen ha már találkoztunk csináljuk is valamit alapon :). Nagyon jó volt. Vasárnap korán keltünk és mentünk át Lipseszentadorjánra hogy előkészítsük a terepet a piacra. Pakoltunk majd körbeültünk és mindenki elmondta hogy miért is van itt. Miután mindenki bemutatkozott, kérdéseket tehettünk fel erről a bizonyos "suska-körről". A suska amúgy olyan mint a pénz. Csere eszköz, saját dolgaidat adhatod el suskáért és utána te is vehetsz érte mások termékeiből. De mégse olyan mint a pénz. Itt pl. mínuszba is mehetsz. Nem fog történni semmi. Nincs hátsó szándék, nincs politika, nincs adó, nincs semmi. Ez csak egy szimpla csere eszköz. És szerintem nagyon jó ez a rendszer. Sok mindenre rájöttem ez a alatt a hétvége alatt és nagyon sok mindent látok másképp. Eddig is szerettem a természetes módon előállított termékeket de most még sokkal nagyobbra tartom őket. Megtudtam mi mennyi munkával jár és minek mennyi értéke van. Átértékeltem a dolgokat és már én is odafigyelek az ilyenekre. Tehát a beszélgetés után elkezdődött a suska piac ami egybe volt kötve a falunappal is. Jó kis falusi hangulat volt. Lovakkal, bárányokkal, kézművesekkel. Sok mindent lehetett venni a suskásoktól én a fűszereket, a mézeket és az innivalókat kedveltem a legjobban mert minden annyira finom volt hogy azt el se lehet hinni. Piac után ismét elmentünk a Ciklámenbe ahol én és a Laci ugyan azt ettük mint előző nap. Nagyon finom ott minden és hihetetlenül olcsó. Utána sajnos már csak azért mentünk vissza Bázakerettyére, hogy összepakoljuk a cuccainkat és induljunk haza. Nagyon nem akartam hazajönni. Annyira csodás volt ott minden és annyira kedves volt mindenki. Még most is hiányoznak. Hazafelé szerencsére már nem robbantunk le de a busz kényelmetlen volt és fülledt. Az egyetlen pozitívum hogy Szigetvárnál csodálatos viharfelhők jelentek meg az égen, amik utána hazáig kísértek. Mindent összevetve tehát nagyon nagyon nagyon jó hétvégém volt és remélem lesz is még ilyen az életemben mert szükségem van néha az ilyen falusi nyugalomra is. Pedig én aztán tényleg nagyon szeretek városban lakni. :)
Drága Claudia isten hozott újra a képernyőn. Hiányoztál. Te is meg a hajad is (L) ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése