optimizmus

Elgondolkoztam. Azon hogy milyen szar volt amikor a Vio nem volt suliban. o.O
Ebbe még soha nem gondoltam bele, hiszen tavaly pl kifejezetten irritálni tudott.
De idén o.O
Ő olyan mint egy forrás, ahonnan természetes módon ömlik az optimizmus.
Voltak idén olyan napok amikor nagyon ki voltam készülve. Egészen addig amíg be nem értem suliba, és el nem keztdem beszélni a Vioval. Eltereli a gondolataimat. Mindenről. Helyére mindíg a hülyeség kerül. Amit szeretek. Nagyon szeretek. Jó hogy oszt. társak vagyunk.
Pedig régen mindíg csak úgy volt. Jóba voltunk... de ennyi. Nem töltöttünk együtt túlzottan sok időt. Örülök hogy ez megváltozott!