2010. szeptember 27., hétfő

tanóra

- Mi a baj? Olyan kedvetlen vagy. - kérdezi azzal a csodálatos mosollyal az arcán.
Szívesen a képébe ordítanád hogy csak és kizárólag azért vagy kedvetlen mert már két napja rád se néz, ott sétálgat melletted de nem foglalkozik azzal mit csinálsz. Pedig előtte mást észre se vett és minden szünetben megkeresett, hogy megkérdezhessen valami felettébb nagy baromságot, amire nyilvánvalóan ő maga is tudja a választ. Még azt is eltűröd hogy a barátnőid furcsán nézzenek rád, idióta kérdéseket tegyenek fel és folyamatosan célozgassanak arra hogy Ő mindig téged néz. Nem foglalkozol semmivel és senkivel. Az se érdekel, hogy az osztályod nagy része nem szereti és az idő nagy részét azzal töltik, hogy a valóban igen vicces szokásait utánozzák és röhögjenek rajta mint valami furcsa hiénák. Még a tanárok között is van olyan aki előszeretettel mulat rajta. De ez mind nem számít csak az hogy újra foglalkozik veled, már ha ezt az egyszerű kérdést annak lehet tekinteni. Nagyon szeretnéd azt válaszolni hogy sokkal több kedved lenne mindenhez ha a nyakába ugorhatnál és elmondhatnád: szereted.
E helyett kedvesen vissza mosolyogsz rá és csak annyit mondasz:
- Semmi. Minden rendben. - Ezután azért még érezd egy kicsit kényelmetlenül magad mert a melletted ülő alak egy furcsa, már-már természetellenes mosollyal néz rád. Próbálod valahogy letörölni az arcáról a vigyort, elkezdesz lapozgatni a füzeteben, unottan, mintha cseppet sem érdekelne mi folyik az órán. Majd megkérdezed:
- Mikor csöngetnek ki? - A melletted ülő olyan gyorsan kezdi el keresni az órarendet, mintha mindvégig csak erre a kérdésre várt volna. Te megkönnyebbülsz hogy végre nem veled foglalkozik. Meghallgatod a választ de nem fogod fel, csak bólintasz. Várod, hogy vége legyen az órának és kimehess elszívni egy cigit. Körülbelül húsz perc múlva el is érkezik ez a pillanat.
Kisietsz a teremből, felmutatod a kilépődet és már kint is vagy. Megvársz valakit akinek van tüze mert a te öngyújtód már kifogyott. Mikor sikerül kérned valakitől és már épp gyújtanál rá, hogy egy kicsit megnyugodj és másra koncentrálj akkor döbbensz rá, hogy ma még lesz Vele egy órád.


solo noi, solo noi, dimmi che tu mi vuoi!

2010. szeptember 23., csütörtök

ja

ti penso ancora ma tu non sei con me :(

2010. szeptember 17., péntek

csak egy kérdés:

Mióta lettem stréber? xD o.O

2010. szeptember 13., hétfő

helyzetjelentés

Rég írtam... nem tudom miért. Nincs magyarázat. Megnémultam :D
Kezdem megszokni pestet.. bár szerintem úgy igazából sose fogom. Olyan bonyolult itt minden. Nem tudsz csak úgy besétálni a konzum elé 4-re hogy találkozz a legjobb barátnőiddel :(
Itt kettőt lépsz és már kifáradsz. Mert minden olyan kicseszett messze van -.-"
De már kezdem kiismerni magam. Olyannyira hogy ma már letértem a megszokott busz+metró+hév útvonalról a busz+villamos+hév útvonalra. Nem nagy változtatás de jó volt végre nem a föld alatt közlekedni és bámulni a Dunát, a Parlamentet meg a Budai várat. Azaz ezt kellett volna.. de mindig elsuhant mellettünk egy másik villamos és amúgy is inkább a Margit-hídon szorgoskodó emberek kötötték le a figyelmem. Az egyik bácsinak a fél feje tiszta vér volt. És úgy sajnáltam szegényt. Eltöprengtem hogy miért is nem segítenek neki?? o.O Nemértem. Furcsa.
Mindegy. Veszélyes ez a hely. A múltkor egy kisgyerek beesett a metró alá. Ma reggel meg egy csávó ráfeküdt a sínre a zuglói vasútállomáson és a vonat leszedte a fejét!! o.O Kezdek olyan lenni mint a roppant színvonalas híradók.
Nagyon szeretnék már Pécsre menni. Úgy hiányzik mindenki. :( Elvileg őszi szünetbe összejönne. Reménykedjünk együtt hogy addig nem leszek beteg. Ha mégis bekövetkezik akkor az oly kedves orvosom rendelkezik és kiveszi a mandulámat és nem mehetek a szünetben sehová. Nem fogok rájönni miért nem jó neki szünet előtt egy héttel eltávolítani... de ő tudja. Vagy ő sem.
Kifogytam a témákból. Nem tudok másról beszámolni asszem.
Hívjatok már fel pécsiek! Hiányzik a hangotok :D :(